Bejegyzések

Andre - Talán? (Első rész)

-
Kép
Sziasztok, végre hoztam egy kis bejegyzést, ami !nem véletlenül!, de rettenetesen rövid... Öhm... Viszont ajánlanék mellé egy zenét...: Emeli Sandré... Aha persze ezt a zenét a blognak írták! Tudom én kedves David, hogy a kedves hölgy nevét direkt álcáztátok.. EMELIE ANDRÉ! Ennyi köszönöm vége ... Jó olvasást! Az emberek általánosságban mindig azt gondolják, a híres emberek folyton jól néznek ki, nem tudnak egy rossz, kínos helyzetbe se keveredni, ezzel szemben Andy tanácstalanul állt az ajtóban, mint egy hét éves kisfiú, aki húsvétkor locsolkodni szeretne, de elfelejtette a versét. Mivel jobb nem jutott eszébe, elővette a vonzó tekintetét, és a fényesen csillogó szemét, amivel csak még jobban ráijesztett Emeliere. - Mit keresel itt? - nyökkent meg végre a lány, félálomban. Andre szorgalmasan kereste a szavakat, mégsem csúszott ki semmi a száján. Rögtön lovagoljon azon a bizonyos szeretlek kifejezésen, amit még ő maga sem érzett soha? Vagy t
Megjegyzés küldése
További információk

Díj

-
Kép
Sziasztok! Nagyon meghat, hogy egy díjat kaptam, egy olyan blog alkotójától, amit én magam is imádtam. Köszönöm Hanne.  xxx Szabályok: - Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad. - Írj magadról 10 dolgot. - Válaszolj a 10 kérdésre. - Tegyél fel 10 kérdést. - Küldd tovább 10 embernek. 1. Imádom a könyveket, de a filmek az igazi szenvedélyeim. 2. Igaz, nagyon kevesen tudják rólam, de van egy egészen súlyos hátbetegségem, ami miatt gyakran kell itthon maradnom. 3. Amennyire a helyzet engedi, "versenyszerűen" focizom, és eddig egy NBII-es csapatban játszottam. 4. A filmeken kívül imádom a sorozatokat is, és rengeteget nézem őket. A kedvencem a The Big Bang Theory, de még ott a Trónok harca, az Archer, Az Outlander, A Breaking Bad, a Walking Dead, és mostanában a Modern Családot is nézegetem. 5. Olvastam a Trónok harca összes könyvét, és nagy rajongója vagyok George R. R. Martin-nak. 6. Nagyon nem vagyok hajlékon, de tényleg. Az ilyen dolgokban mindig
3 megjegyzés
További információk

Tizenegyedik Fejezet - Marco - Megint?

-
Kép
- Figyelj, - kezdett bele határozatlanul – ha akarod felhívlak. - bólogatott, miközben felvette a pólóját. - Te tudod, hogy mennyire akarom, én pedig azt, hogy nem fog megtörténni... - motyogta bűntudatos arccal. Tudhatta vajon, milyen szégyen látszott az arcáról? Marco pontosan tisztában volt vele. Nap, mint nap találkozott azzal a tekintettel. Szégyen. - És még nem is mondasz semmit. - tette hozzá suttogva, majd az összes cuccával együtt kirohant a steril szobából. - Várj! - kiáltott rá a focista. Itt hagytad, a... - nézett a kezében lévő tárgyra. - bugyidat...? Marco Reus. Mi is vezetett, a sok elfelejtett női névhez? Ennek ezer oka volt. Csak ő nem volt a válogatottból világbajnok, a rohadt bal bokája miatt, mellesleg még a csapata sem nyert. Ezeken kívül teljes üresség járta át, akárhányszor az érzelmekre próbált gondolni, valószínűleg a bánat, már bejárta az egész testét, nem volt hely szeretetre. - Huh... Sóhajtott egy nagyot, és lezuhant a
Megjegyzés küldése
További információk

Tizedik fejezet - Mario - Elég

-
Kép
Meghoztam az első fejezetét Götzének, amit sok szeretettel ajánlok legjobb barátnőmnek,  Wie lieben dich Vanessa. A bebarangoló hűvös levegő átjárta a szobát, mire Mario egyszer csak felriadt. Körbenézett a lazac színű szobában, amit láthatóan egy női elme rendezett be. Hosszú függönyök, szép, fehéren csillogó bútorok, ezek mind olyan dolgok, amire egy férfinek nincs szüksége, főleg nem egy focistának. Neki elég lenne egy ágy, és kész. - Cicám, felöltöznél? - hangzott az éles hang lentről, ami teljesen a valóságba rántotta a férfit. - Mi? - kérdezte motyogva. - A Kroos család jön látogatóba. - Ó, tényleg – mormolta a világbajnok, majd felkelt, és keresett valami ruhát. - Nagyon sokkal jössz nekem, amiért kibírom annak a nőnek a társaságát! - Miről beszélsz? - kérdezte borongósan, egy póló után kutatva. - Jessica... Olyan folyton mosolygós, és kedves, mint a nagyanyám. - Hé, Toni választottja, csak tudhat valamit, nem? - Ránéztél m
3 megjegyzés
További információk

Új kezdet

-
Sziasztok kedves olvasók! Amint láthatjátok, megújult külsővel, és friss lendülettel tértem vissza hozzátok. Viszont mostantól ritkábban tudom csak hozni a részeket nektek, mert itt a suli... Igen, ez elég aggasztó. Ami még újdonság, hogy a történet haladásával, a sztori hű a realitáshoz ezért lesznek korlátozott, 18+-os, 16+-os tartalmak, amik le lesznek védve, tehát csak az idősebb korosztály olvashatja.
Megjegyzés küldése
További információk

Blogszünet.

-
Igen, igen látszik, hogy cseppet alábbhagyott a kezdeti lelkesedésem, ezért ritkásabban fognak érkezni a részek... Sorry... Gondolom nem kell részleteznem, az akadályozó eseményeket, minden esetre remélem továbbra is velem tartotok... :)
Megjegyzés küldése
További információk

Kilencedik Fejezet - Emelie - Ma sem sikerült?

-
Eddig egész életében az volt a legjobb repülőútja. Legalábbis így érezte. Az egyetemista könnyedsége, és őszintesége levette a lábáról. Folyamatosan új, butábbnál, butább témákat hozott elő, amiket Em jószerivel nem nagyon tudott mire vélni. - Tehát, kérdés. Eddig hány csigához értél hozzá? - Hogy mi? - nevetett a lány. - Én kb. húszhoz. - Hát talán 8-9-hez? Fogalmam sincs. - Pedig a csigák nyálkásak, egy ideig nem felejted el, hogy hozzájuk értél... - vicsorgott undorodva. - Na jó, szerintem jobb ha én kérdezlek, mint fordítva! Hogy ismerted meg Andyt? - Huh... Őszintén? Fogalmam sincs... - motyogta, majd az óráját kezdte piszkálni. - Ez érdekes... - válaszolta Em, de közben magát ostorozta, amiért akaratlanul is őt hozta szóba. Ekkor vették csak észre, a gép ereszkedni kezdett. - Máris megérkeztünk? - kérdezte Arth. Ami azt illeti nagyon gyorsan elszállt az idő, főleg azért is, amit mindig mondanak, a visszaút sokkal gyorsabb.
Megjegyzés küldése
További információk