Tizenegyedik Fejezet - Marco - Megint?
- Figyelj, - kezdett bele határozatlanul – ha akarod felhívlak. - bólogatott, miközben felvette a pólóját. - Te tudod, hogy mennyire akarom, én pedig azt, hogy nem fog megtörténni... - motyogta bűntudatos arccal. Tudhatta vajon, milyen szégyen látszott az arcáról? Marco pontosan tisztában volt vele. Nap, mint nap találkozott azzal a tekintettel. Szégyen. - És még nem is mondasz semmit. - tette hozzá suttogva, majd az összes cuccával együtt kirohant a steril szobából. - Várj! - kiáltott rá a focista. Itt hagytad, a... - nézett a kezében lévő tárgyra. - bugyidat...? Marco Reus. Mi is vezetett, a sok elfelejtett női névhez? Ennek ezer oka volt. Csak ő nem volt a válogatottból világbajnok, a rohadt bal bokája miatt, mellesleg még a csapata sem nyert. Ezeken kívül teljes üresség járta át, akárhányszor az érzelmekre próbált gondolni, valószínűleg a bánat, már bejárta az egész testét, nem volt hely szeretetre. - Huh... Sóhajtott egy nagyot, és lezuhant a ...