Első Emlékezés

    -…?
    - Hogy, hogyan is történt? Hmm... Ez elég hosszú történet. Tudja, akkoriban nem sok dolog érdekelt. Éltem a saját kis életemet, begubózva a világomba. Aztán ő egy határozott mozdulattal kirángatott a valóéletbe. Abban a hitben éltem, hogy én is a laptopom a jövőm. Mivel programozással, animálással, és konfigurálással foglalkozom, úgy tudok dolgozni, hogy ki sem kell moccannom a szobámból, máris a munkámat végzem. Akár hiszi, akár nem ez a világ legkényelmesebb munkája. Még a fizetés is elég vastag. Minden gyk ilyen melóról álmodozik. A mindennapjaimat csak a lakótársam színesítette, meg persze ő tartott életben. Minden nap bevásárolt, mosott, főzött, takarított. Emellett egyetemre járt, és egy közeli kávézóban felszolgált. Így visszagondolva, én voltam a lehető leglustább, leghaszontalanabb lakótárs.
    - …?
    - Hogy bánom-e? Dehogy, soha egy percre sem bántam meg. Eleinte persze furcsa volt... Nem értettem, hogy miért is csinálok, aztán amikor valami hihetetlen történt, nem találtam más ments várat. Ő pedig... megmagyarázhatatlan, hogy mit, és miért tett. Akárhányszor végig gondolom az egészet, ő az egyetlen, akit nem tudok sehol elhelyezni. Szerintem soha sem fogom egészen megérteni...

0 megjegyzés: