Harmadik emlékezés

- Igen, ez nálam nagy fejlődésnek számított... A hosszas elbeszélgetés sosem volt az én műfajom. Mindig csak hallgattam, ahogy mások beszéltek hozzám, én pedig csak bólogattam. Ehhez képest, amikor abban a pillanatban voltam, hirtelen, egy normális ”flörtölős” lány lettem. Utána, és most sem tudnám megmagyarázni. Ilyenkor az ember kifordul magából, és olyanokat tesz, amit máskor soha. Nekem ez a közvetlen beszélgetés volt a furcsa. Neki pedig más... Meg tudom érteni azokat, akiknek nem tetszik az, amit én imádok. Efféle esetekben rájuk hagyom, de ő cseppet sem volt ilyen elfogadó. Mindenkire ráerőszakolta a saját ízlését, amíg az illető nem mosolygott a hülyeségeire... Talán az volt az első alkalom, hogy azt csinálhattam, amit akartam, és az új dolgoktól megmámorosodva, belevágtam életem”Fő” művébe. Nem képzeltem semmit, ami hozzá fogható, annyira modernnek szántam, mint az új érzés, ami átjárt. Tudom, hogy azt hiszi túlzok, (elő is fordulhat) de nekem ez volt az első alkalom.