Harmadik Fejezet - Andre - Akkor is!

    - Gyerünk srácok! Ez az első edzés, a VB óta! Csipkedjétek magatokat! - üvöltött be az öltözőbe Steve. Ő volt a ”vezetőedző-asszisztens”, de igazából szinte mindig ő tartotta a tréningeket.
    Ez is csak egy átlagos edzésnek indult mindenki szerint, azonban Andre teljesen másképp látta.
    Miután gyorsan felöltözött, hasra fekve nyomogatta a telefonját.
    - Mi a fenét csinálsz? Visszamentél tinilány szintre? - szólt oda Gary. Mivel a csapatban Andy volt ez egyetlen német származású, és nem beszélte anyanyelve ként az angolt, kevés emberrel tudta megértetni magát. Ehhez képest, ő volt az egyik olyan csapattag, akivel mindenki szívesen állt párba... Gary, az az Little angel, elég türelmes típus volt, ezért mindig végig hallgatta német csapattársának minden makogását.
    - Hagyjál lógva! Éppen átnézem a sablonokat, amiket az oldalfejlesztőm küldött. - válaszolta morcosan.
    - Mi? - értetlenkedett a Little angel.
    - A Német Futball Liga előírására kell, és ma reggel kaptam néhány lehetséges sablont...
    - Érdekes... Mióta érdekelnek ennyire a kötelező dolgok?
    - Amióta valaki készíti el nekem. - mosolyodott el.
    - Sunavadász! - fordult el Gary, a hangos kijelentés után, amire mindenki felkapta a fejét.
    - Andre! Már megint!? - kiáltotta Jhon, a csapatkapitány, mire mindenki el kezdett nevetni.
    Egy kívülálló azt hinné, hogy Andy volt a legnagyobb nőcsábász, pedig ez koránt sem így volt. Ő olyan srác hírében állt, aki csendben, és diszkréten intézi a magánéletét, annak ellenére, hogy neki volt a legtöbb női rajongója. Tulajdonképpen egy barátnő nevéről sem tudott a csapat, ebben leledzett a poén szarkazmusa.
    - Kár, hogy most nincs itt Torres... Így senki nem tart három órás előadást a család szentségéről... - nevetett Gary.
    - Na elég, koncentráljatok az edzésre! - intette óva a csapatát a kapitány.
    A társaság együtt vonult ki a pályára, ahol is jó pár riporter és fotós is ott lézengett. A marketingesek szerint közölni kellett a médiával az első edzések kezdetét.
    A klub tagjai jószerivel még meg sem jelentek, mert legtöbbjük kipihente magát. Ezért is csodálkozott minden firkász, Andy jelenlétén. Ő viszont el is mondta, hogy minél több edzésen szeretne részt venni, ugyanis nem állhat le.
    A erősítés alatt, megtették az első bemelegítéseket, de a labdát még nem vonták be a feladatokba.
    Andre szorgalmasan elvégzett mindent, mégis áldós szemekkel hallgatta, megszólalt-e a telefonja.
    Az eddigi kapcsolatai, elég egyoldalúak voltak. A lányok vészesen belé szerettek, aztán miután megismerték őt igazán rájöttek, ő nem egy félisten, csupán egy egyszerű ember, aki imád focizni. Ezért eddig nem volt egy igazi kapcsolata sem, de nem is kereste a dolgot. ,, Van nekem elég bajom.” Ez volt az állandó kifogás.
    Arth persze a teljes ellentéte volt. Folyton új lányt vitt fel magához, akiknek még a nevét sem tudta jószerivel.
    - Mit bámulsz annyira a kispadon? - kérdezte Gary, a levezető körök alatt.
    - Egy üzenetre várok...
    - Gondoltam... - motyogta Angel.
    Már csak fél kör volt hátra, és mindenki csak kocogott. Andy beleunt, és egy gyors sprinttel kitűnt a többiektől. Odafutott a telefonjához, és szinte ráugrott. Miután a kezéhez kapta, lihegve a földre feküdt...

    - Akkor szükség lenne egy fotózásra... - olvasta fel halkan Andre, és el tartott pár másodpercig mire megértette – Akkor ide fog utazni! - mondta ki hangosan.
    - Mégis kicsoda? - kérdezte Jhon.
    - Tényleg... Nem is tudom a nevét... - gondolkozott el Andy.
    - Hát, milyen udvarló az ilyen? - vihogott a két angol.
    - Ha-ha-ha... - válaszolt szarkasztikusan, majd válaszolt az SMS-re.
    Mivel az edzésnek vége lett, a német focista is visszament az öltözőbe.
    Úgy igazán ő maga sem értette, mi vonzza annyira a „Megawebberin”-ben. A külseje igaz, teljesen Andre ideálja volt, de ez még nem jelent mindent... A válasz talán a lány stílusában volt. Úgy viselkedett, mint egy gimnáziumi osztálytárs, aki csak azért beszél vele, mert kötelező, de mégis nagyon kedves. Ettől függetlenül, szó sincs arról, hogy Schürrle a kedves, aranyos lányokat kedvelte volna. Csupán, teljesen meg volt győződve arról, a lány csak arra vár, hogy valakinek megmutathassa a rejtegetett énét. Olyankor, mikor ezt Andy átgondolta, nem volt teljesen meggyőződve, hogy ép észnél van, mégis szeretett volna ilyen ”álom világ”-ban élni.
    - Akár hiszed, akár nem, - szólt oda Gary – nekem is volt egy nagy „ő” az életemben.
    - Igazán? - kérdezett vissza a csatár.
    -Persze. Kamillának hívták, és festő volt. Nagyon szépeket tudott alkotni, és teljesen egy hullámhosszon voltunk, csak aztán én a szülővárosunkból Londonba kerültem, és megváltoztam. Jöttek az újabbnál, újabb nők, és róla teljesen megfeledkeztem. Most van három kisfia, mert hozzáment egy ügyvédhez. Talán jobban is járt vele... - hatódott meg Angel.
    - Ez elég szomorú történet... de minden sztárfocista otthagyott már embereket a jövője érdekében.
    - Ez így van, csak az a kérdés, hogy az a bizonyos ember az „igazi” volt-e.
    Andre erre egy választ sem tudott kinyögni, hála a tapasztalatlanságának.
    A sportolók kisétáltak az arénából, egészen a parkolóig. Andy is lassan végig ment a kikövezett úton, a 103-as állásig , ahol egy kormom fekete Bugatti várt rá. Kinyitotta az ajtót, majd beült a sötétszürke bőrülésre.
    Miután elindult, a telefonjával tárcsázta Arthurt, aki szinte rögtön fel is vette.
    - Na mizu? - köszönt az egyetemista fejhangon.
    - Mi a lány neve?
    - Kié?
    - Hát a német csajé, tudod, a ”Megawebberin”-é.
    - Ne már... Még mindig rá akarsz repülni? Ne legyél hülye!
    - A nevét!
    - Na jó... Emelie Schneider. 

0 megjegyzés: