Hatodik Fejezet - Emeilie - Mi a...?!

    Em csak ült a bőrrel borított, ülésen, egy méreg drága kocsiban, és egy nappal ezelőtt, még le sem tudta volna képzelni, hogyan keveredhet ilyen helyzetbe. Talán elvesztette mindenét, és már csak a testével tud pénzt keresni? Vagy Adel szerzet valami férget, aki el akarná csábítani? Már a gondolat is zavarba ejtő volt... Mégis, amikor először nézett a férfi szemébe, valami megváltozott... Még ő maga sem tudta mi, de a külvilág, az emberek, és az előítéleteik, valamiért elviselhetőbbé váltak. Olyan volt, mintha az Emeliet körül vevő gumó, egy kicsit kitágult volna... Így teljesen meg tudott békélni a gondolattal, ő egy pénzes focista Bugattijában ül.
    Ahogy az autó lekanyarodott a sztrádáról, a déli napfény pont szemből sütött rájuk.
    - Ne haragudjon, de kivenné a kesztyűtartóból a napszemüvegem? - kérdezte lágyan a sportoló. A lány előre hajolt, és kinyitotta a tárolót.
    - Várjunk csak! - szólt közbe. - Magának van egy tetkója? - bámult Em bal karjára.
    - Öhm igen! Vagyis kettő... Ez egy horgony, akar lenni, és alatta a szöveg. „To love and to be loved.” - mutatott a karjára.
    - Nem gondoltam volna, hogy tetkós típus...
    - Pedig de... Mondta, majd visszatért a szemüveg kereséséhez.
    Igazság szerint, azt a tetoválást nagyon szerette. Az volt a harmadik személy, aki miatt nem volt egyedül.
    A kesztyűtartó telis-tele volt mindenféle papírfecnivel, ezért a szemüveg megtalálása nem bizonyul annyira könnyű feladatnak. Végül, amikor rábukkant a tokra, rögtön kihúzta azt, majd kinyitotta. A kis dobozkában viszont két szemüveg volt, egy sötétített, és egy sima.
    - Maga szemüveges?
    - Csak olvasáskor szoktam használni - mondta, majd tekintetét Emre szegezte. - Fel adná?
    - Persze! - mosolygott Emilie, majd kicsatolta a biztonsági övét. Előre hajolt, és szinte már Andy ölében volt, ahogy ráadta a szemüveget.
    Emnek jelen esetben két gondolata volt. Az első, hogy kihasználták, mert Andre maga is fel tudta volna venni, azt a nyamvadt napszemüveget, a második, nehogy most fékezzen le az autó!
    - Köszönöm! - nyögte ki elégedetten a focista, miután a lány visszaült.
    - Tudja, én is hordok sima szemüveget, de sajnos otthon hagytam.
    - Hányas a szeme?
    - Ó, nincs semmi baja a szememnek, azért hordom, hogy az emberek ne lássák az arcomat...
    - De hát maga csoda szép... - jelentette ki a futballista, miközben az útra bámult.
    Em, már évek óta nem hallott bókokat, de ez az egy még a többinél is meglepőbb volt. Személyétől adódóan, nem nagyon ismerte fel az érzelmes pillanatokat, ezért sok férfit akaratán kívül is kikosarazott.
    Andréra viszont, közvetlenül még soha nem gondolt szeretőként. Talán, csak legbelül... Andy valahogy olyan személy volt, aki mellett kellemesen teltek a percek. Legalábbis Em csak így tudta definiálni. Talán ez a szerelem? - gondolkozott... A tapasztalat hiányában, nem tudta megmondani.
    Nem arról volt szó, hogy Emelie szűz lett volna, csupán a kapcsolatai számára érzelem mentesek voltak. (már amennyi volt neki)
    - Meg bántottam? - vágott közbe a focista, Em gondolatsorába.
    - Nem, csak tudja, nekem nem szoktak ilyeneket mondani...
    - Milyen emberek közt él? - nevetett a sportoló.
    - Egy kutya, és egy munkamániás lakótárs vesz csak körül...
    - Akkor nem is csoda... Ezek szerint nem hallja eleget...
    Emelie csak bólintott egyet, majd újra kezdte az apró koszfoltok számolását a cipőorrán.
    Hamarosan az autó beért a külvárosba, ahonnan már lehetett látni a stadiont, majd egészen közel hajtott.. A kocsi begurult a „VIP” parkolóba, bár most az egész épület üres volt, csupán egy-két fotós, és focista volt ott.
    Meg persze Arthur...
    - Meg is érkeztünk! - jelentette ki a Andy, majd leállította a motort, és kiszállt az autóból. Em is már nyitotta volna az ajtót, de a férfi közbe szólt.
    - Megengedi, hogy udvarias legyek?
    - Ha hőn áhított vágya... - vigyorgott a lány.
    Andre előkapta a lány csomagját, majd kitárta előtte a Bugatti ajtaját.
    - Nem-nem, még várjon! - szólt a indulni vágyó lányra a sportoló. Benyúlt a sima szemüvegért, majd lassan a lány orrára csúsztatta. - Sajnálom, de ki szeretném sajátítani az arcát... - mondta halkan. Emelie felényújtotta a kezét, amibe a ő bele is kapaszkodott, majd kimászott az autóból.
    Em ebben a percben egy szót sem szólt, sőt még a gondolatai is elakadtak. Minden kezdetleges elmélete, amiért a világbajnok rajonghatna érte, teljes csődbe fulladt. Mégis... Az legrosszabb az egész helyzetben az volt, hogy ő az ég világon semmit nem érzett a focista iránt. Persze, alig tudta meghatározni, mi is az a vonzalom, de nem érezte úgy magát, mint ahogy azt a filmekben mutatják. Nem akart leugrani egy szikláról a férfiért akit szeret, nem is akart volna eret vágni, ha megcsalja. Az egész olyan... Megmagyarázhatatlan, de mégis érdekes volt.
    Besétáltak a stadionba, ahol mát több fotós is készülődött, hogy megalkossák a ”csodát”. Egy fehér terembe értek, ahol egy nagy asztalra ki voltak pakolva a szükséges eszközök. Andy lerakta rá a lány táskáját, majd az öltözőbe indult.
    - Jó napot! - köszönt a lány, miközben elővette a laptopját.
    - Jó napot!! - üdvözölte a három fotós.
    - Azt a gépet sikerült beszerezni, amit mondtam? - kérdezte az egyik férfit.
    - Igen! - nyújtott kezet. - Jordan McIve.
    - Emelie Schürrle! - jelentette ki a lány, mire a munkatársa hangos nevetésbe kezdtek. Em csak a fejét fogta, mikor leesett neki a dolog, hogy a világbajnok nevét mondta, és belekezdett a szokásos mentegetőzésbe.
    -E-elnézést, én nem. Nem úgy értettem... - vigyorodott el végül, mert ez nem olyan kellemetlenség volt, mint megbotlani az utcán, vagy foltot hagyni a ruháján... Ez egy olyan dolog volt, amin még ő is csak derült egyet...

4 megjegyzés:

  1. Szia, kedves ...(ööö... még nem tudom a neved :D)!
    Ígéretemhez híven tegnap éjjel egy laza gyorstalpalóit tartottam, ennek értelmében elolvastam az eddigi összes részt és emlékezést, és mondanom se kell, mennyire megfogott az egész!
    Meg kell hagnyi, van valami különleges varázsa a stílusodnak. Mikor olvasom, úgy érzem magam, mintha a 21. század helyett legalább a 19.-ben lennék. (Úgy értem, ahogy Em és Andy beszél, viszonyul egymáshoz). Egyszóval: nagyon-nagyon-nagyon tetszik! :)
    Ez a rész is nagyon jó volt, főleg a vége, mikor Em véletlen Schürrle nevét mondta! :) Kíváncsian várom, mi lesz belőle! Mellesleg, Andy olyan kis cuki, ahogy rajong a lányért! :)
    Ui.: Illetve a desing egyszerűen csodás! És mondjuk nem akarnád elárulni, hogy hogyan csinálod azokat az SMS-képeket? :)
    Puszi: Bridzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást! :) Nagyon sokat jelent, bár mennyire is fura... :D Remélem a jövőben is tetszeni fog a sztori. Ezzel a programmal készítem a beszélgetéseket : http://www.fakephonetext.com/

      Törlés
  2. Annyira jó, végre egy olyan történetet olvasni, ami nem akar több lenni annál, ami. :D Imádom! Vicces, mégis romantikus, és komoly! Végre helyetkapnak az igaz dolgok, mint példál, hogy aki nem jár emberek közé nem is lehet szerelmes! :D Azt sem tudja mi is az! I-m-á-d-o-m! És engem is megfogott a stílusod! Remélem minél hamarabb olvashatom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de tényleg! Nagyon sokat jelent, hogy támogattok! Holnapra próbálok két részt is készíteni, amiért ennyire király olvasóim vannak! :)

      Törlés