Kilencedik Emlékezés

    - Varázslatos érzés látni, ahogy két ember találkozik, és az első pillanattól kezdve látszik, hogy egymásnak teremtette őket a sors... Hirtelen az a férfi látszik a legvonzóbbnak az egész földön, de rájössz, hogy van amit nem lehet kettészakítani. Egy érzés, egy másodperc, egy alakalom. Soha nem tudnám elfelejteni. Mégis, ilyenkor cseppet irigy az ember, de hálás, amiért átélhette a pillanatot. Persze utána jön a kínos csend, legalábbis velem az történne... Ők viszont rögtön egy hullámhosszon voltak. Mindenki másképp reagál, beszél gondolkozik.
    - …?
    - Féltékeny? Csak egy percig, aztán megjött az eszem. Belegondoltam, hogy nekem nincs szükségem ilyesfajta érzésekre. A jövőm pedig a legérdektelenebb téma volt, amire figyeltem...

0 megjegyzés: