Hatodik Emlékezés

-
    - Szeretem, sőt imádom a munkámat! Akárhányszor leülök a gépem elé, otthon érzem magam. Ez régen is, most is így van. Amikor zaklatott voltam elkezdtem egy random weblapot programozni, és már is megnyugodtam. Nem is tudnám elképzelni az életemet az informatika nélkül. Komolyan, ha a 18. századba születtem volna, fix, hogy kinyírtam volna magam.
    Míg mások ”gyk”-nak hívnak, én inkább önmegvalósítónak tartom magam. Minden művész az, csak más-más platformon teszi ezt...
    - …?
    - Hogy szeretem-e az autókat? Fogalmazzunk úgy, hogy édesapám szerint, ha fiúnak születek, F-1-es pilótának mentem volna. Egyszerűen mindent imádok ebben a korban. A 21. század találmányai a leglenyűgözőbbek, ember ismeret óta! Száguldozunk az utakon, és információkat közlünk, több 1000 kilométeres távolságokban egy másodperc alatt. Fantasztikus! Én, semmi pénzért nem élnék másik korban! Az autók is olyan, dolgok, amik demonstrálják, hogy igenis az ember ural mindent, ami kézzelfogható! A száguldás, ahogy a szél belecsap a hajadba... Hmm... Felejthetetlen.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hatodik Fejezet - Emeilie - Mi a...?!

-
Kép
Em csak ült a bőrrel borított, ülésen, egy méreg drága kocsiban, és egy nappal ezelőtt, még le sem tudta volna képzelni, hogyan keveredhet ilyen helyzetbe. Talán elvesztette mindenét, és már csak a testével tud pénzt keresni? Vagy Adel szerzet valami férget, aki el akarná csábítani? Már a gondolat is zavarba ejtő volt... Mégis, amikor először nézett a férfi szemébe, valami megváltozott... Még ő maga sem tudta mi, de a külvilág, az emberek, és az előítéleteik, valamiért elviselhetőbbé váltak. Olyan volt, mintha az Emeliet körül vevő gumó, egy kicsit kitágult volna... Így teljesen meg tudott békélni a gondolattal, ő egy pénzes focista Bugattijában ül. Ahogy az autó lekanyarodott a sztrádáról, a déli napfény pont szemből sütött rájuk. - Ne haragudjon, de kivenné a kesztyűtartóból a napszemüvegem? - kérdezte lágyan a sportoló. A lány előre hajolt, és kinyitotta a tárolót. - Várjunk csak! - szólt közbe. - Magának van egy tetkója? - bámult Em bal karjára. -
További információk

Tizedik fejezet - Mario - Elég

-
Kép
Meghoztam az első fejezetét Götzének, amit sok szeretettel ajánlok legjobb barátnőmnek,  Wie lieben dich Vanessa. A bebarangoló hűvös levegő átjárta a szobát, mire Mario egyszer csak felriadt. Körbenézett a lazac színű szobában, amit láthatóan egy női elme rendezett be. Hosszú függönyök, szép, fehéren csillogó bútorok, ezek mind olyan dolgok, amire egy férfinek nincs szüksége, főleg nem egy focistának. Neki elég lenne egy ágy, és kész. - Cicám, felöltöznél? - hangzott az éles hang lentről, ami teljesen a valóságba rántotta a férfit. - Mi? - kérdezte motyogva. - A Kroos család jön látogatóba. - Ó, tényleg – mormolta a világbajnok, majd felkelt, és keresett valami ruhát. - Nagyon sokkal jössz nekem, amiért kibírom annak a nőnek a társaságát! - Miről beszélsz? - kérdezte borongósan, egy póló után kutatva. - Jessica... Olyan folyton mosolygós, és kedves, mint a nagyanyám. - Hé, Toni választottja, csak tudhat valamit, nem? - Ránéztél m
További információk

Első Emlékezés

-
-…? - Hogy, hogyan is történt? Hmm... Ez elég hosszú történet. Tudja, akkoriban nem sok dolog érdekelt. Éltem a saját kis életemet, begubózva a világomba. Aztán ő egy határozott mozdulattal kirángatott a valóéletbe. Abban a hitben éltem, hogy én is a laptopom a jövőm. Mivel programozással, animálással, és konfigurálással foglalkozom, úgy tudok dolgozni, hogy ki sem kell moccannom a szobámból, máris a munkámat végzem. Akár hiszi, akár nem ez a világ legkényelmesebb munkája. Még a fizetés is elég vastag. Minden gyk ilyen melóról álmodozik. A mindennapjaimat csak a lakótársam színesítette, meg persze ő tartott életben. Minden nap bevásárolt, mosott, főzött, takarított. Emellett egyetemre járt, és egy közeli kávézóban felszolgált. Így visszagondolva, én voltam a lehető leglustább, leghaszontalanabb lakótárs. - …? - Hogy bánom-e? Dehogy, soha egy percre sem bántam meg. Eleinte persze furcsa volt... Nem értettem, hogy miért is csinálok, aztán amikor valami hi
További információk