Ötödik Emlékezés

    - Én mindig is vizuális típus voltam. Még gyerekként, a füzetem felosztásból jegyeztem meg a tananyagot. Ezért is lehetett, hogy az a kép, megmaradt bennem. Persze nem ez volt az egyetlen... Rengeteg pillanatra emlékszem. Fiatalon, azért hazudtam a szemészeti vizsgálaton, hogy szemüvegem legyen. Mindig egy másodperccel a mérés előtt, jól megdörzsöltem a szemeimet markommal, ezért csak homályosan láttam... Akkoriban, az orvosok, még nem rendelkeztek professzionális eszközökkel, legalábbis, ott még egyedül a fehér betűtábla volt a legjobb találmány. Anyuval a vizsgálat után rögtön rohantunk a szemészhez, ahol azonnal beruháztunk, egy fekete, nagy, keretes szemüvegre. Emlékszem, hogy szinte sohasem vettem le. Még az is megesett, hogy benne fürödtem, vagy aludtam. Egészen egyetemig hordtam, mert eltakarta az arcom. Nem is értem, hogy arra az útra, miért nem vittem el... Lehet, hogy legbelül azt szerettem volna, hogy ő az igazi arcomat lássa, és ne csak az eltorzított hasonmást.

0 megjegyzés: