Ötödik Emlékezés
-
Én mindig is vizuális típus voltam. Még gyerekként, a füzetem
felosztásból jegyeztem meg a tananyagot. Ezért is lehetett, hogy
az a kép, megmaradt bennem. Persze nem ez volt az egyetlen...
Rengeteg pillanatra emlékszem. Fiatalon, azért hazudtam a
szemészeti vizsgálaton, hogy szemüvegem legyen. Mindig egy
másodperccel a mérés előtt, jól megdörzsöltem a szemeimet
markommal, ezért csak homályosan láttam... Akkoriban, az orvosok,
még nem rendelkeztek professzionális eszközökkel, legalábbis,
ott még egyedül a fehér betűtábla volt a legjobb találmány.
Anyuval a vizsgálat után rögtön rohantunk a szemészhez, ahol
azonnal beruháztunk, egy fekete, nagy, keretes szemüvegre.
Emlékszem, hogy szinte sohasem vettem le. Még az is megesett, hogy
benne fürödtem, vagy aludtam. Egészen egyetemig hordtam, mert
eltakarta az arcom. Nem is értem, hogy arra az útra, miért nem
vittem el... Lehet, hogy legbelül azt szerettem volna, hogy ő
az igazi arcomat lássa, és ne csak az eltorzított hasonmást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése