Első Fejezet - Andre - "Megawebberin"

      


Andre megint elbambult, de csupán pár másodpercig. Ezeket a pillanatokat azonban háromszor hosszabban élte meg. A teljes nyugalom állapotában, nem volt gondja semmire, csak ő, és az üresség. Nem volt éppen egy konferencián, ahol interjút adtak a sajtósoknak, nem kellett bugyuta kérdésekre válaszolna, és nem ült egy olyan kényelmetlen székben, ami összenyomta az összes szervét. Aztán persze az érzés elszállt, és ő ismét a sajtótájékoztatón volt.
    - És milyenek voltak az ételek Rióban? - kiáltott fel egy fiatal, csinos lány a tömegből. Andy figyelme egyből rá összpontosult.
    Részeben bosszús volt rá, amiért miatta ért véget a kellemes bambulása, viszont fel is keltette az érdeklődését. Ilyenkor minden egyes porcikáját felmérte, mint minden férfi.
    - Igazság szerint, komoly diétára fogtak minket, ezért nem nagyon kóstolhattuk meg a helyi ételeket – válaszolt Mats higgadtan.
    - Ez nem teljesen igaz! - vágott közbe Andy, teljesen elfelejtkezve a riporterlányról, aki már valószínűleg kezdett reménykedni a sportoló közvetlen figyelmére alapozva – Az utolsó napon mindent bepótoltunk ünneplés közben!
    - Ez így van – nevette el magát bájosan Mats.
    Ezek után jöttek a közönséges, semmit mondó kérdések, amiket a jelenlévő csapattagok békésen tűrtek, majd hamarosan integetve a firkászok tömegének, el is tűntek a nyilvánosság elől, terveik szerint egy jó időre.
    A hotel hátsó termében, még pár percig tartottak egy megbeszélést, amit a csapat informatikusa intézett feléjük.
    - Szóval srácok, mindegyikőtöknek létre kell hoznia egy saját honlapot, hogy hirdessük az önállóságotokat. Az oldalt a mi kis csapatunk fogja elkészíteni, a ti kéréseitek alapján... - makogott, miközben mindenki a saját szabadidejének eltöltéséről képzelgett.
    Andre az egészből, csupán annyit fogott fel, hogy valamilyen honlapot kell neki csinálnia? A legkevésbé érdekelte ez a dolog.
    Amint az informatikus befejezte a mondandóját, mindenki szét széledt.
    - Tudom, hogy már sokszor elbúcsúztam, de akkor is. Csá, öregem! - nyögte ki Mats, majd kezet fogott Andyvel.
    - Neked is! Hamarosan úgy is találkozunk!
    - Biztos nem maradsz pihenni Németországban?
    - Már ezerszer elmondtam, az első géppel Angliába repülök, hogy elkezdhessem a felkészülést.
    - Túl hajszolod magad! - mondta Mat, miközben Schürrle elindult az ajtó felé.
    - Viszlát! - Intett hátulról, majd kilépett az utcára, ahol az úton rögtön várta egy taxi.
    A fekete BMW-nek sötétített üvegei voltak, amin szinte lehetetlen volt a belátás. Andy beszállt, majd a telefonjához nyúlt.

    Arthur... Ő volt Andre legjobb barátja, és bármilyen furcsa, gyűlölte a futballt. Ki nem állhatta, amikor barátja erről beszélt... Ő egy teljesen átlagos egyetemista volt, aki orvosnak tanult.
    Igazság szerint már ők sem tudták, hogy ismerkedtek meg. Akárhányszor felmerült a téma, mindketten csak mondtak valami terelést, és csak röhögtek egyet azon, milyen ”hülyék”...
    A taxi lassítani kezdett, és megállt a reptér oldalánál. Schürrle felkapott egy sötét napszemüveget, és elindult az épületbe.
    Miután átesett a felszállási procedúrákon, szinte az egész utat végig aludta. Nem is csoda, hiszen több, mint két hónapon keresztül, folyamatosan edzett.
    A Berlinből induló járat, egészen Londonig repült, ahol az autók megfordultak, és megfogytak a szőke, kék szemű emberek.
    Andre miután leszállt, besétált a csarnokban tolongó tumultusba.
    - Hé! - kiáltott valaki a tömegből. Arthur volt az, a kezében egy csokor rózsával.
    - Ajj, te igen fárasztó... - fogta a fejét Andy.
    - Köszöntelek Londonban Champion! - Erre a mondatra mindenki felfigyelt, és a sokaság felismerte a világbajnok futballistát.
    A két férfi megölelte egymást, majd elindultak a parkolóba.
    - Mivel jöttél?
    - Alfával. Most vettem, amíg te süttetted magad.
    - Meguntad a régit? Mi a fenéért veszel minden második hónapban egy új kocsit? - Kérdezte Andre, az angol egyetemistától, akinek a szülei arisztokrata családból származtak, így megengedhette magának a költekezést.
    - A régit mindig eladom, szóval van amikor még keresek is rajta.
    -Fárasztó vagy... - mondta a focista, miközben beült a csillogó Alfa Romeo-ba. Az autó kifinomult volt, szürke karosszériával.
    - Na de, mesélj Rióról.
    - Hát, elég kemény volt... bár a győzelem utáni hülye interjúk ezerszer rosszabbak voltak, és még nincs is vége! Valami hülye honlapot is kell készíttetnünk...
    - Ó... Mondjuk a weblappal kapcsolatban tudok segíteni. Tudod még a szaktársakkal készítettünk egy oldalt, ahol online diagnosztizálunk, és.. izé pont egy német emberke csinálta meg bombasztikusan jóra. Mondtam is nem?
    - Ja rémlik valami... Hol tudom megnézni?
    - Keress rá arra, hogy ”Megawebberin”. Az a saját oldalának a címe.
    - Okés... - motyogta Andy, miközben belepötyögte a telefonjába a címet, majd el állt a lélegzete - De, hisz ez lány?!
    - Az. Ne legyél már férfi-soviniszta, már a nők is érthetnek az informatikához.
    - Nem az baj, csak ő egy szép lány... - mérte fel a kép alapján.
    - Mutasd! - motyogott Arth, majd egyenesben tartva a kormányt, ő is megnézte a fotót - Jajj, hagyjuk már! Teljesen átlagos... Nem formás, se porcelán, sőt... Nem értem mit látsz benne - rázta a fejét Arthur.
    - Szerintem nagyon is szép! Csillogó barna haja van, és még olyan aranyos is...
    - Nem tudtam, hogy az aranyos lányokra buksz.
    - Nem is, de ő valahogy más... - mormolta Andy, belezuhanva a lány képébe.

0 megjegyzés: